32. rész: A feladat

– Most, mi legyen? – tette fel a kérdést Isabelle, hiszen a yachton mindenkit ez foglalkoztatott. Elvégre, Oliver Blacket és Luke Jonest az ismeretlen ellenfél lehúzta a listáról, azon már egyedül csak Edward White volt rajta.

Patrick elgondolkodott, aztán válaszolt:

– Rá kell tapadni apádra, ha meg akarjuk tudni, hogy mi történt. Szerencsére, nem kell totális sötétben tapogatóznunk, vannak kapaszkodóink.  

– Szeretem az optimista palikat – jegyezte meg a lány. – Remélem, a sejtésnél és következtetésnél több van a tarsolyotokban.

– Több – vigyorgott Hammond. – Majd útközben kiosztom a feladatokat.

A parancsnok kiadta az utasításokat, a yacht meglódult, és nem is vettek vissza a tempóból, de így is volt néhány órájuk az érkezésig. Még a nyílt vízen voltak, amikor Ethan Ross elbúcsúzott mindenkitől, átszállt egy helikopterre, és elment. A horizonton lassan feltűnt a partvonal, a hajón mindenki tette a dolgát, így a parti őrség utasításait pontosan követve, gond nélkül kikötöttek. A parton hemzsegtek a rendőrök és volt néhány mentőautó is az egymás hegyén-hátán parkoló, megkülönböztető jelzést villogtató járművek között. A rendőrök felszálltak a yachtra, egyedül az eszméletlen Isabelle-t, és a rá vigyázó Marcot engedték leszállni, de őket is szigorú őrizet mellett vitte a mentő a legközelebbi kórházba.

Northman már régen túl volt a kihallgatáson, fáradt arcvonásokkal a lány ágya mellett ült, fogta a kezét és várta, hogy magához térjen. De Isabelle lehunyt szemmel feküdt és semmi jelét nem adta annak, hogy tudomása lenne a környezetéről.

Órák teltek el eseménytelenül, a mentor éppen a sokadik kávéval a kezében ment vissza a kórterembe, amikor az ajtóban összefutott tanítványa kezelőorvosával. A doki megnézte a szívverésre felügyelő monitort, meghallgatta a lány légzését, majd Northmanre nézve beszélni kezdett:

– Miss Jenkinsnek nagy szerencséje van. A vérvizsgálat szerint, elkezdett kiürülni a szervezetéből a kábítószer. Minden támogatást megadunk neki, amit csak kell, vigyázunk rá. Fiatal és erős nő, most már rendben lesz.

– Köszönöm – fogott kezet az orvossal Marc.

– Ne haragudjon, hogy ezt mondom, de vigyázhatott volna jobban is a barátnőjére. Nem csoda, hogy a zsaruk továbbra is itt silbakolnak az ajtóban.

– Valóban, de ez kicsit hosszú és bonyolult történet.

– Tudja, nekem kötelességem jelenteni, ha valami aggodalomra okot adó dologgal szembesülök. És rohadtul utálom, ha egy férfi veri a barátnőjét – ütközött ki a düh a dokin. – Nagyon remélem, hogy amikor Elisabeth Jenkins magához tér, akkor közelítőleg ugyanazt a mesét fogja előadni, amit maga a rendőröknek.

– Nem mondhatok mást, csak ami történt – sóhajtott mélyet Northman. – Luke Jones yachtján szolgáltam. Lizzy Luke partnereként jött a hajóra. Kezdésnek csak szívtak, majd egy idő után már jóval keményebb cuccokat nyomattak. Joneshoz vendégségbe jött még két hasonszőrű, kikapcsolódni. Nincs mit szépíteni rajta, orgiákat rendeztek a taton, a medence mellett. Volt, hogy nem lőtték be Elisabethet, és úgy vágták partiba. Megverték, aztán belenyomták a szert és úgy már nem ellenkezett. Egyszer, akkor voltam szolgálatban, amikor a lány tiszta volt. Sírt, remegett és könyörgött, hogy segítsek neki. Elterveztem, hogy mikor és hogyan, mert – köszörülte meg a torkát Marc – szóval, érti... Elterveztük, hogy ő otthagyja Jonest, én pedig kilépek tőle. Meg akartam menteni, vele akartam lenni. Aztán másnap – bicsaklott meg Northman hangja – belőve, láncra verve láttam viszont. Luke tényleg úgy bánt vele, mint egy kutyával. Egy értékes, de mégiscsak alantas jószággal. El tudja képzelni mit éreztem, amikor megláttam strasszokkal kirakott nyakörvben, aranyláncon? A cimborám akadályozta meg, hogy nekiessek Jonesnak. Luke és a haverja nagyon el volt szállva, de annak a másik fickónak mennie kellett, a harmadik viszont, eltűnt. Amennyire nem voltak maguknál, azt hittük, hogy a hiányzó figura beesett a tengerbe, mert tényleg nem találtuk meg a hajón. A mehetnékes pali felszállt a helikopterére, a pisztolyával integetett, amikor az eldördült. A fején találta el Jonest, az rögtön meg is halt. A pilóta meg ahelyett, hogy letette volna a gépet, ide-oda rángatta, mire kiesett belőle egy láda. A helikopteres ezerrel elhúzott, mi meg kihalásztuk a fémládát. Hát, doki, ha csak rágondolok, rosszul leszek. Az eltűnt pali volt a ládában, feldarabolva. Én Lizzyhez rohantam, de teljesen ki volt ütve. Jones testőre nekiállt intézkedni, így kerültünk a legközelebbi kikötőbe, majd ide. Tudom, hogy totál hihetetlen, de így volt.

– Nézze, nem az én dolgom kivizsgálni a történetet, de azt jó, ha tudja, hogy pontosan dokumentáltam, milyen sérülésekkel hozták be Elisabeth Jenkinst. Ha azon kívül, meggörbül akár csak egy hajszála is, azért már magát fogják elővenni. Nem véletlen, hogy még egy nyomorult függöny sincs az ajtón és a többi üvegen. Figyelik és az első gyanús megmozdulására letartóztatják.

– Sejtettem, de sosem bántanám. Akarom őt. Úgy érzem, máris eléggé szeretem ahhoz, hogy tiszta lappal, új életet kínáljak neki.

– Mindkettőjük érdekében azt kívánom, így legyen.

– Köszönöm. Szeretném a segítségét kérni, doki.

– Igen?

– Itt szeretnék maradni vele. Addig mindenképpen, amíg magához nem tér.

– Ez nem rajtam múlik – válaszolta az orvos. – A nyomozás vezetőjével beszélje meg. Én azonban, azt fogom kérni tőle, ha engedélyezi is, ne maradhasson kettesben vele.

– Nem bízik bennem? – nézett a másik férfi szemébe Northman.

– Még nem tudom – felelte a doki. – De nekem elsősorban, a betegem érdekeit kell szem előtt tartanom. A legfontosabb az, hogy őt ne érhesse baj akkor sem, ha maga most csak egy durva mesével kábított, és ez a lány önnek köszönheti, hogy itt kötött ki. Viszont, ha igazat mondott, és Elisabeth Jenkins magához tér, nyilván, azonnal látni akarja majd magát. De ennek engedélyezése és lebonyolítása továbbra sem az én hatásköröm, hanem a rendőrségé. 

– Megértettem.

Az orvos csak biccentett egyet és kiment a szobából.

Marc csak erre várt, máris küldte az üzenetet a bázisra:

„Eddig rendben vagyunk, minden stimmel. Isabelle diagnózisa túladagolás, amit túl fog élni. Ti, hogy álltok?”

„Nálunk is minden oké. Jones boncolási eredményei összecsengenek a rögzített vallomásokkal. Találtak kábítószert jócskán, a zúzódásai attól vannak, hogy teljes mákon elesett, nekizuhant ennek-annak. A darabolt mandrónál többet kellett ügyeskedni az eredményekkel, de összeraktuk.”

„Edward White?” – tette fel a számára közel legfontosabb kérdést Northman.

„Nem volt a helikopteren. A gép sem az övé. A házában, vagy annak az udvarán gunnyadt. Látszott, hogy ideges. Logikusan: ha ő küldte volna a gyilkost, nem csak Jones patkol el, hanem Isabelle is. Új versenyzővel van dolgunk, aki parancsol Edwardnak. És, ha parancsol neki, akkor nem is annyira új. Megint, vagy még mindig nincs szerencsénk.”  

„A továbbiak?”

„A megbeszéltek szerint, Marc. Az üzenet indirekt lesz, de hatásos.”

Northman sóhajtott egyet, aztán rárakta a kezét a telefonjára úgy, hogy a megfelelő ujjainak lenyomata parancsot adjon a törlésre. Arra a fajta törlésre, amit nem lehet semmiféle módon visszavonni.

Időközben beesteledett, Marc a szobában található televíziót bekapcsolta, a hangot halkra, de érthetőre vette. Isabelle még mindig nem mutatott hajlandóságot a felébredésre, pedig lassan már meg kellett volna történnie. Northman – még ha bízott is Holdenékben és a munkatársaik tudásában – már jobban szerette volna, ha a lány ébren van, hiszen akkor egy kicsit megnyugodhatnak, és jöhet a következő lépés is.  

Éppen Isabelle arcát simogatta, amikor megütötte a fülét a városka neve, amelynél kikötöttek. Ránézett a képernyőre, ahol a riporternő mögött, még mindig hatósági tumultust örökített meg a kamera, miközben a kellemes arcvonású, harmincas nő beszélni kezdett:

A hátam mögött lévő kikötőben nem mindennapi eseményhez riasztották a hatóságokat. A kikötőben egy yacht horogonyoz, amelynek tulajdonosa Luke Jones volt. Mr. Jones kikapcsolódni indult újdonsült partnerével, Elisabeth Jenkinsszel. Hamarosan helikopteren, két vendég is érkezett a hajóra. Mivel a yacht és annak felszereltsége semmiféle új élményt nem nyújtott az uraknak, ezért másfajta izgalmakat kerestek. Miss Jenkins kárára többször is nemi erőszakot követtek el, aztán bedrogozták. Mr. Jones és barátai szintén fogyasztottak kábítószert, amelynek folyományaként Luke Jones és Oliver Black elhalálozott. Miss Jenkins a városi kórház sürgősségi osztályára került, állapota jelen pillanatban is kritikus.

A képernyőről eltűnt a riporter, viszont megjelent egymás mellett Jones, Black és Isabelle fényképe.

A műsor tovább folytatódott, immár a stúdióban, ahol a szakértő higgadtan ismertette a különféle kábítószerek hatásait és intette óvatosságra a nézőket.

– Szép – szólalt meg az ágyban a lány.

Marc elmosolyodott, megkönnyebbülten sóhajtott egy mélyet, majd könnyed csókot lehelt tanítványa szájára és megkérdezte:

– Hogy érzed magad?

– Jól. Kicsit kótyagos még a fejem, de minden úgy van, ahogy Patrick mondta. Egy kis szájszárazság, leheletnyi szédelgés, de semmi extra.

– Emlékszel rá, hogy mit kell mondanod?

– Persze.

Northman nem szólt egy szót sem, csak elmosolyodott és elégedetten hátradőlt a fotelban.

Brian Morgan dühösen nyitott be a házba. Meglepte, ami történt, hiszen Mizuki nem szokott hibázni. A személyzet nem mutatkozott, mert tudták, hogy Hishida Kazukinak jobb nem az útjába kerülni, amikor dühös. Gyakorlatilag végigrohant a házon, mert biztosan tudta, a hátsó részben találja azt a valakit, aki az egész kialakult helyzetért felelős volt.

Mizuki háttal állt az ajtónak, éppen teletetovált hátára emelte a selymet, amikor a férfi belépett és jól hallhatóan becsukta maga után az ajtót. 

– Brian – csengett tisztán egy női hang. – Foglalj helyet! Kérsz valamit?

– Hogyne kérnék – emelte meg a hangját a férfi, holott igazán ritkán jött ki a béketűrésből. – Magyarázatot kérek, kishúgom!

A nő megfordult és rámosolygott a bátyjára.

– Azonnal, sensei.

– Ne gúnyolódj, Clara, nem áll jól.

– Neked meg ez a hiszti nem áll jól. Nincs semmi baj.

– Nincs? Ahhoz képest, hogy mit kértem, rohadtul nem azt csináltad! Itt maradtam Edwarddal, Jones meghalt, és szerinted, nincs semmi baj? Azt kértem, hogy ijessz rá Luke-ra. De nem volt ideje megijedni, mert meghalt!

– Brian Morgan, vagy Hishida Kazuki, tök mindegy, minek hívlak, akkor is a testvérem vagy. Szeretlek, és nem ártanék neked, szándékosan pedig, pláne nem. Azt sem felejtem el soha, amit értem tettél, hiszen apánk akarata ellenére magadhoz vettél és kiképeztél, így más utam lehet, nem kellett alázatos, engedelmes feleségként, egy elrendezett házasságban boldogtalannak lennem.

– Éppen ezért hittem mostanáig, hogy bízhatok benned.

– Bízhatsz is, Brian. A legjobb bérgyilkosod vagyok, ezt mindketten tudjuk.

– Igaz, bebizonyítottad, számtalanszor. Cserébe olyan szabadságot kaptál tőlem, amilyet japán nő még soha, senkitől.

– Csak félig vagyok japán, akárcsak te – öntötte el a düh a nőt. – Ugyanaz a vér csörgedezik az ereinkben, és közel ugyanúgy nem érdekelnek a gyepes hagyományok, mint téged. Persze, a te pozíciódban sensei, játszani kell. A Hishida-klán fejeként ugyanúgy helyt kell állnod, mint nyugati üzletemberként. Mindkettőben segítek, ez is tiszta sor. Elismerem, hogy nem teljesítettem a parancsodat maradéktalanul, de nem kérek bocsánatot, és nem ajánlom fel sem az életemet, sem a kisujjamat engesztelésül. Fölösleges játszani az agyadat, meg a nagyfőnököt, tudod jól, ha szükséges lesz, korrigálok, úgyhogy, ne üvöltözz velem!

– Oké – sóhajtott egyet a báty és igyekezett visszaszerezni a higgadtságát. – Mondd el, hogy mi történt!

– Edwarddal nem volt gondom, hiszen engedelmesen azt csinálta, amire utasítást kapott. Black megkapta a büntetését, amit jócskán megérdemelt. Hiszen már hasznát sem vehettük, és útban is volt. Ahogy kérted, felpakoltam a ládát a helikopterre, hogy kézbesítsem Jonesnak. Ránéztem Luke üzeneteire, és… – remegett meg a nő hangja – láttam mit művelt Edward lányával.

– Én is láttam. Figyelmeztettelek Clara, hogy Jones nem való hozzád. A nőügyeit sem tudtad volna lenyelni, azt meg pláne nem, hogy erőszakos és ferde. – A férfi egy kis időre elgondolkodott, majd miután összerakta a mozaikot, folytatta: – Tehát, ezért lőtted le.

– Igen. A ládát kézbesítettem terv szerint, aztán leléptem.

– És, Edward lánya?

– Az a megláncolt, elhasznált kis szuka? – mosolyodott el gúnyosan Mizuki. – White sokszor hangoztatta, hogy milyen makacs és önfejű a lánya. Majd kiderül, hogy mi maradt a régi Isabelle-ből, ha az orvosok egyáltalán ki tudják kaparni a túladagolásból. Azért hagytam életben mert, ha megmarad, neki még hasznát vehetjük. Egyébként is, sietnem kellett, mert Luke új testőre nekiállt lövöldözni. Muszáj volt lelépnem.

– Jól van Clara, felejtsük el! – mosolyodott el érkezése óta első alkalommal a férfi.

– A továbbiak?

– Úgy döntöttem, szétválasztom az üzletágakat. White-é marad a fegyver, a kábítószerhez új ember kell. Ezt a szokott csatornákon már megszellőztettem. Te pedig, nézd meg egészen közelről, hogy mi maradt a híresen makacs és önfejű Isabelle White-ból!