30. rész: Beavatás

Isabelle érdeklődve hallgatta Marc mondókáját, hiszen az elkövetkezendő akció szempontjából minden egyes apró részletnek, nagy jelentősége volt.

– Tehát, Calebnek sokkal előbb elege lett, mint ahogy téged kipécézett volna az apád, vagy Oliver Black. Hunt akár még ügynök is szívesen lett volna. Csoportvezetőként sok mindenbe belelátott, és szomorúan vette tudomásul, hogy rajta kívül gyakorlatilag csak én gondolom úgy, ahogy ő. Kezdett elegem lenni abból, hogy Black és az apád magánhadseregként használta a problémamegoldókat. Párszor vele tartottam, ha Holdenék kértek valamit. Elmehettem a rejtekhelyre, aztán hozzáférést is kaptam. A Morris-féle dolgot azért kellett végigjátszani, hogy utána némi levegőhöz jussunk. Az biztos volt, hogy Bonesék apádhoz kötelezték el magukat, és még véletlenül sem Oliverhez. Holden emberei vigyáztak ránk, még ha ez nem is volt észrevehető. Ha Steven nem jelentett volna az apádnak olyat, hogy minden terv szerint alakul, akkor dugába dől az egész akció. Az, hogy nem az elejétől kezdve avattunk be, nem a mi döntésünk volt, hanem Jeff Holden parancsa. Márpedig, ha minden téren segítséget vársz tőle, még a jövődre vonatkozóan is, akkor engedelmeskedsz. Ha ezért továbbra is haragszol, megértem, de ez szigorúan maradjon magánügy, mert ha elvállalod az akciót, együtt kell működnünk. Nem tessék-lássék módon, hanem teljes bizalommal.

– Nem igazán van más választásom – reagált csekély gondolkodás után a lány.

– De, van. Viszont, az arról szól, hogy teljes komolysággal nyilatkozol, nem vállalod. Akkor összeraknak neked egy „kezdőcsomagot” némi készpénzzel, és a legközelebbi pályaudvarról mehetsz, amerre látsz. A másik verzió ellenben, teljes együttműködést és engedelmességet követel, amibe bármiféle improvizáció csak akkor fér bele, ha életveszélyben, önvédelemből kell cselekedned.

Ross nyitott be a szobába, elmosolyodva értő pillantást váltott Northmannel, és átvette tőle a szót:

– Egy ideje már Holdennek dolgozom. Nem állítom, hogy mindig, és teljes mellszélességgel ezen az oldalon álltam. Brit ügynökként kezdtem, terroristákat vadásztam le. Aztán egy kormányváltás során elfeledkeztek rólam, így ott maradtam, ahol éppen voltam. Egy terrorcsoport alvezéreként működtem, és egy kis idő múlva, már közel teljesen azonosulni tudtam McBride-ékkal. Akik immár nem terroristaként, hanem elsősorban kábítószerkereskedőként tevékenykedtek. Amikor először Holden látókörébe kerültem, a célpontja voltam, egészen konkrétan, Patrick Hammond loholt a nyomomban. Elkaptak, lecsuktak. Jeff ugyan alaposan megrágta magában, hogy használjon-e, de aztán elkezdtük az együttműködést, amit szerintem, még egyikünk sem bánt meg. Pillanatnyilag is álcázva dolgozom, egy kábítószerkereskedő felestársa vagyok, legalábbis, ez a hátterem.

– Már értem – világosodott meg Ethant illetően Isabelle. – Hiszen Bonnie is azt mondta, hogy a férje háttere igazi, ellentétben a tiéddel.

– Ha nagyon muszáj lett volna, akkor azzal dolgozunk, de így nyilván tényleg egyszerűbb volt, hiszen a klubbéli árverés valóban az unatkozó gazdagok mulatsága elsősorban. Igen, oda tudtam volna pakolni a hátteret, de John Kendersonnak ez sokkal egyszerűbb volt. És az is tény, hogy sokkal, de sokkal igazibb is.

– Azért érdekes, hogy egy tökéletesen civil rocksztárt is lazán bele tudtok rángatni.

– John jó barátom, és szerintem, nem leplek meg vele, ha azt mondom, némi hálával tartozik Holdennek. Szerintem ugyan, már milliószor viszonozta, hogy anno Hammondék odarakták magukat, hogy kiszabadítsák, de Kenderson már csak ilyen. Sokkal inkább segít azért, mert a barátai vagyunk, semmint azért, hogy a kedvébe járjon Jeffnek. Bonnie már egy kicsit más tészta, de mivel ő is határozottan kedvel minket, felülemelkedik azon, hogy Jeff Holdent viszont, mennyire nem szívleli.

– Ezt a mesét szívesen meghallgatnám Bonnie-tól – jegyezte meg Ms. White, mert bár Ross konkrétumokat nem mondott, a finom utalások azt sejtették, hogy az énekesnő nem ok nélkül rühelli Jeff Holdent. Mivel, Marc meséjéből az is kiderült már, hogy a főmufti határozott parancsa volt, hogy nem avathatták be, hát Isabelle már a saját bőrén is megtapasztalta, Holdennek a cél elérése érdekében semmi sem drága. – Ha már itt tartunk, Rebecca Anderson?

– Becca barátnődre Kenderson licitált és meg is nyerte magának. A lóvét ezekben az esetekben jótékony célra fordítják az árverés megálmodói, hiszen a „vásárlás” nem kamu, és az is az izgalom része. John tehát utalt, de Holden nyilván majd visszafizeti neki. A háttér szerint a házaspár egy másik szállodában lakott, Rebeccát a Residence-be vitte John. Innentől kezdve, az a bekamerázott hálószoba úgy lett berendezve, mintha a szálloda egyik szobája lenne. A sötétített üvegű limuzin az ilyen hírességek esetében alap, Johnny pedig mindent megtett azért, hogy Beccának ne legyen érkezése sem az ablakon kibámulni, sem pedig azt megjegyezni, merrefelé kanyargott az autó. Ahogy láthattad, jól tette a dolgát, hiszen Rebecca teljesen rákattant a lehetőségre. Aztán kapott a piába valamit, ami az első pillanatokra teljesen kiütötte, viszont utána magához fog térni, ha nem is teljesen. Kenderson helyettese teszi majd, amit kell, abban sem lesz hiba. Ahogy abban sem, hogy Ms. Anderson kótyagosan és egyedül fog ébredni, immár valóban a Residence-ben. Rebecca elég régóta játssza ezt a szerepet ahhoz, hogy tudja: még ha elégedett is volt vele a nyertes, akkor sem hagy neki semmi olyat, amit bizonyítékként bárki is felhasználhatna. Így, ebben sem lesz semmi furcsa neki.

– És Luke Jones? – kérdezte a lány.

Ross kérdőn Marcra nézett, aki tagadólag megrázta a fejét. Ethan elvigyorodott, és folytatta:

– Még nem jutottatok el odáig, hogy ezt részletekbe menően megtárgyaljátok. Főbb vonalakat fogok vázolni, amelyek alapján dönthetsz, hogy vállalod-e, vagy sem. Jones-szal és veled szándékozzuk lépre csalni az apádat, és mivel Luke eddig is megosztott néhány képet Edward White-tal, hát az elkövetkezendő hét folyamán ezt folytatnunk kell.

Isabelle White néma maradt, továbbra is érdeklődve nézte Ethan Rosst, aki tovább beszélt:

– Mint azt is láttad, Ben bejelentkezett, miszerint, már a miénk az Arabella. Az Jones jachtja, tehát mindannyian odamegyünk, és ott várjuk be az apádat. Nem a kikötőben, hanem a nyílt vízen, hiszen így beszélték meg eredetileg is. A hajón – Luke Joneson kívül – mindenki Holden embere. Patrickot apád már látta élőben is, így a kezdeti benyomások minden bizonnyal megnyugtatóak lesznek neki. Luke-ból Patrick már kiszedte, hogy mit tervezett veled kapcsolatban.

– És, mit?

– Nem meglepő módon azt, hogy erőszakkal maga alá gyűr, hiszen tudjuk, erre gerjed igazán. Aztán kipróbálta volna, hogy milyen, amikor önszántadból rakod szét a lábadat, mondjuk, némi kémiai rásegítés hatására. Majd jött volna egy kis kínlódás az elvonás miatt, amikor egy löketért bármit megteszel. Ha pedig már a csömörig jóllakott veled mindenki, akkor haleledelként végezheted. Jones eléggé indulatosan, mégsem teljesen önszántából, a nyálát fröcsögtetve, és üvöltve mesélte el, hogyan tervezték.

– El is mondod, hogy mi volt a terv, vagy ez a te titkod marad?

– Igaz, ezzel kockáztatok, de jobb, ha tudod, mi vár rád, ha másként sülnek el a dolgok. A legénység is rád unhatott volna, majd néhány helyen megsebeznek, hogy eléggé vérezz, de azért, ne halj bele. Aztán a hajó után kötnek, és még arra is vigyáztak volna, hogy kellőképpen messze legyél a hajócsavartól, nehogy megfulladj, vagy felszeleteljen a lapát. Aztán fogadást kötöttek volna rá, hogy hány cápa és milyen gyorsan végez veled.

– Szép kilátások. Feltételezem, ez akkor is fennáll, ha nem vállalom, és megyek isten hírével. Hiszen, bár Jonest kivonnátok a forgalomból, az apám nem biztos, hogy a kezetekbe kerülne. Edward White meghúzná magát, de közben intenzíven kerestetne. Fogalmam sincs, hogy kiktől és milyen segítséget várhatna, de nincsenek kétségeim, biztos vagyok benne, hogy megoldaná és megtalálna.

– Okos kislány – biccentett egyetértően Ross.

– Mi volt a szándék Kimberlyvel? – jutott eszébe Isabelle-nek, hogy Ethan teljesen máshonnan közelítette meg az eseményeket, hiszen mint magánnyomozó kapcsolódott be az akcióba.

– Semmi különös. Csak annyi, hogy a sértettsége és a férjétől való félelme esetleg a kezünkre játszotta volna a lehetőséget, hogy ne csak drónnal, hanem a házon belül is meg tudjuk figyelni Edwardot. Kimberly halála után erre lehetőségünk nyílt a helyszínelők által.

– Azt tudjuk, hogy ki ölte meg Kimet?

– Nem. Rejtély. A nő testén talált szőrszál és a párnán talált haj egyazon férfitól származik, akiről csak annyit tudunk, hogy félig ázsiai. Mivel a mostohaanyád a halála előtt önként szeretkezett vele, nyilván, ismerte. Jeff emberei kikockázva nézték meg a drón felvételeit, de akkor sem találtak semmit arról, hogyan és mikor jutott be a házba a fickó. Ugyanis, az már teljesen biztos, hogy nem a személyzet egyik tagja a titokzatos szerető. Éppen ezért Holden kiküldetett egy csoportot, akik a ház környékét vizsgálják át, hiszen teljesen logikus, hogy aki bejutott, nem az ajtón, vagy az ablakon keresztül tette. Ha pedig így van, valahol kell lennie egy alagútnak is.

– Ha van, apámnak tudnia kell róla. A házat ő építtette, és valószínűleg véletlenül nem is lehet megtalálni a falakon belül a bejáratát.

– Akkor, mi következik ebből, Isabelle?

– Az, hogy az a bizonyos valaki, aki valószínűleg megölte Kimet, tudott róla. Ha pedig így van, akkor apám mutatta meg neki és nyilván azért, hogy biztosítsa magának az illető jóindulatát. Ha Edward White meg akarta nyerni magának ezt a fickót, akkor a figura az apám fölött áll, parancsol neki. Mivel, közel nyíltan tört ki a háborúskodás Oliver Black és Edward White között, úgy sejtem, hogy nem róla van szó.

– Így igaz – szólalt meg ismét Marc. – Egyrészt, Black DNS-e nem mutat ázsiai felmenőket, másrészt Oliver kórházban van, megfigyelés alatt. Kimberly halálának feltételezhető időpontjában békésen hortyogott az ágyában.   

– Tehát Jones és apám valakinek engedelmeskedik.

– Tökéletes meglátás – ismerte el Isabelle logikáját Ethan Ross.

– Ahogy valószínűleg az is igaz, hogyha kivonjuk Jonest és apámat a forgalomból, akkor utána ezt a titokzatos figurát is szeretnénk elkapni.  

– Így van – mondta egyszerre a két férfi. – Nem először hallod, amióta ezen dolgozunk, hogy Holden cápavadász, tehát most is a csúcsragadozót akarja, ez egyértelmű.

Isabelle White elgondolkodott néhány pillanatra, aztán teljes komolysággal megszólalt:

– Megértettem, amit mondtatok és vállalom.

– Ennek én is őszintén örülök és minden segítséget meg fogok adni ahhoz, hogy sikerre vigye a küldetését, kedves Isabelle – hallatszott egy harmadik hang az ajtóból, majd besétált a szobába, Jeff Holden. – A sikeres küldetés után választhat is. Már most felajánlhatok egy vadonatúj személyazonosságot teljesen tiszta lappal, vagy akár azt is, hogy továbbra is nekem dolgozhat. 

– Még egy fontos kérdés, Isabelle! – szólalt meg Marc Northman. – Ahhoz, hogy minden a terv szerint alakuljon, bíznod kell bennünk. Talán még jobban is, mint saját magadban.

A lány egyértelműen csak Northmant nézte, amikor válaszolt:

– Bízom bennetek. Remélem, mindent megtesztek azért, hogy ne bánjam meg!

– Minden tőlünk telhetőt megteszünk a sikerért – válaszolt Ross. – De nyugtasson a tudat, hogy bánkódni nem lesz időd, hiszen, ha rosszul sülnek el a dolgok, nagyon valószínű, hogy belehalsz.

– A francba! – mosolyodott el Isabelle. – Nem vagyok biztos benne, hogy az együttműködés során egyszerű lesz elviselnem ezt a túl őszinte, újfajta módit.

Holden és Ross szinte egyszerre vont vállat és kimentek a szobából. White odalépett Northmanhez átölelte és megkérdezte:

– És, most? Mi lesz?

– Hogy érted?

– Velünk mi lesz, Marc?

– Fogalmam sincs – sóhajtott nagyot a férfi.

– Most azért hazudhattál volna, méghozzá valami megnyugtatót – vélte a lány és megcsókolta mentorát.