Isabelle a limuzinban hevert Luke
alatt és tűrt. De a jól kiképzett, remek csali ezt úgy tette, hogy az ifjabb
Jonesnak nem szúrt szemet. Viszont, a lány észrevette, hogy amikor viszonozza a
közeledést, a férfi némileg visszavesz. Ms. White magában gúnyosan konstatálta
a tényeket. Amelyek szerint, Luke Jones jobban gerjed arra, ha az ember lánya
kevésbé odaadó. Majdnem valóban elmosolyodott, hiszen ezt már Rebecca is
elmondta Edwardnak, amikor arról számolt be, mit intézett a fegyverkereskedővel
kapcsolatosan.
Isabelle tehát, – amikor a rajta
heverő már nagyon bemelegedett volna – némi engedelmességgel, odaadással
visszafogta Jonest, viszont azt sem hagyta, hogy elveszítse az érdeklődését. A
lány hol a gázt, hol a féket nyomta, és ezzel a taktikával elérte, hogy amikor
a fegyverkereskedő házához értek, a pasas első, második, illetve sokadik
gondolata a szex volt, és nem a bosszú.
Gyakorlatilag berángatta
Isabelle-t a házba, a ruhát tépte róla, ahol érte, de a lány nem hagyta magát.
Tiltakozott, ellenkezett, menekült, amitől Luke Jones teljesen elvesztette az
önuralmát. Már ott tartott, hogy újdonsült bizalmasa, a limuzint vezető
személyi testőre szeme láttára kapja el az első fordulóra a nőt, amikor az
berohant a férfi hálószobájába. A pasas úgy volt vele, hogy annál jobb helyre
nem is mehetett volna, ezért követte, majd becsukta az ajtót. Isabelle szíve a
torkában dobogott, hiszen kettesben volt a fickóval, és a bátyján már majdnem
rajtavesztett. Ráadásul, Luke-ról tudta, hogy az tisztában van a Warrennel
kapcsolatos szerepével. Az is kiderült, hogy a figura szeret erőszakoskodni,
méghozzá olyannyira, hogy be is gerjed tőle.
Luke Jones lassú léptekkel
közeledett, miközben a szemét le sem vette a lányról. Vigyorogva gusztálta a
megszaggatott ruhából kilátszó idomokat, nem beszélve a hátrálásról és a szinte
önkéntelen rezdülésekről, amelyek arról meséltek, a nő talán mégis jobban
szeretne valahol egészen máshol lenni. A fegyverkereskedő összeszedte minden
önuralmát, és lassan a szekrényen álló italosüvegekhez sétált. Isabelle-re
nézett és sima hangon megkérdezte:
– Innál valamit, szépségem?
Ms. White elmosolyodott és
közelebb ment, hogy szemrevételezze a kínálatot. A férfi készségesen töltött
egy kis whiskyt, a lánynak kevesebbet, saját magának sokkal derekasabb adagot. Isabelle
óvatlanul a fickó közelében maradt, és amikor letette a poharat, Jones azonnal
lecsapott. Megragadta a csuklóját, megtekerte a kezét, majd amikor úgy nézett
ki, a nő nem adja fel, küzdeni fog, a fegyverkereskedő elővarázsolt az
italospultról egy hangtompítóval felszerelt pisztolyt. Ne finomkodott, keményen
Isabelle hátába bökte, miközben a fülébe lehelte az instrukciókat:
– Amikor az autóban nyomultam,
elszedtem tőled remélhetőleg mindent, amivel árthatsz nekem, bébi. Viszont, nem
vagyok sem bizalmas, sem hiszékeny típus, úgyhogy a pisztolyom csövével fogsz
farkasszemet nézni, miközben vetkőzöl. Kezdj is neki, gyönyörűm!
Ms. White kibújt a
használhatatlanná tépkedett ruhából, miután az a földre esett, kilépett belőle
és arrébb rúgta. Szexi harisnyatartójának egyéb funkciója is volt valaha,
hiszen a csipkedísz alá rejtett tokban tárolta a pengéket, de már egyet sem
talált ott. A nőn már csak fehérnemű volt, amikor Luke megragadta, és
bizonyítva, hogy tényleg készült az estére, az ágyhoz bilincselte. Ms. White
kezének és lábának valamennyi mozgástere volt ugyan, de a hatásos védekezéshez
mindenféleképpen kevés. Isabelle remegve hunyta le a szemét, valódi félsz
reszkettette, hiszen a helyzet kísértetiesen hasonlított a vágóhídihoz, azzal a
különbséggel, hogy most valóban pillanatok választották el attól, hogy Luke
Jones megerőszakolja. A férfi nem sietett, kattintott néhány képet nőről, majd
magához vett egy kést, de csak azért, hogy a fehérneműt levagdalja. Amikor
Isabelle White immár teljesen meztelenül, kiszolgáltatva feküdt előtte, Jones
egy széles ragasztócsíkkal leragasztotta a száját, majd csókolgatni kezdte,
testszerte. A férfi fél kézzel a telefonját kezelte, és közel ugyanolyan
élvezettel fotózta a lány rémült szemét, mint a későbbiekben a melleket markoló
kezet, aztán a női testet mohón faló szájat. Különleges „látószöggel”, szinte
művészi beállítással örökítette meg, ahogy szétfeszítette a lábakat, majd
felpattant és némi keresgélés után megtalálta azt a helyet, ahonnan immár
videófelvételt akart készíteni – nyilvánvalóan már a tényleges aktusról.
Isabelle rémületében összerándult, amikor Luke keze megérintette az arcát és
letörölte a könnyeit:
– Apádnak megígértem, hogy küldök
képet, videót. Még az is lehet, hogy nem ma halsz meg, my bella. Leginkább
attól függ, milyen élményeket tartogatsz nekem. Ha a kellemesnél jobbakat, egy
ideig még életben maradsz. Cccssssss – térdelt a lány bal combjára Jones,
miközben az egyik kezével a nő jobb lábát feszítette az ágyra, a másikkal pedig
kihámozta magát az alsónadrágjából. White-nak nem állt szándékában küzdelem
nélkül megadni magát, de már erősen vesztésre állt, amikor a viaskodás hatására
felborult a mobil, a kamerájával lefelé. Jones lekevert egy pofont a lánynak,
majd hátrébb húzódott, hogy felálljon, és ismét beállítsa a telefont a megfelelő
szögbe. Mielőtt azonban ezt megtehette volna, egy árny lépett mögé, beledöfött
egy tűt, aminek hatására Luke Jones Isabelle lába között landolt, bár immáron
ártani képtelenül.
A lány felnyögött, amikor a
segítségére siető ismeretlen leemelte róla Jonest, illetve rálebbentette a
vékony selyemlepedőt. Miután ezzel végzett, rögvest az objektívjára esett telefont
vette kezelésbe, és azt alig megmozdítva, kikapcsolta a felvételt. Aztán az ágy
környékén kutatni kezdett, majd hamarosan megtalálta a bilincsek kulcsát és
kiszabadította Isabelle-t. Ms. White selyemlepedő-tógában, felhorzsolt
csuklóját masszírozva ült, mire Marc és Ethan is megérkezett. A nő meglehetősen
epés hanghordozással szólalt meg:
– Áruljátok el fiúk, ez is a
lecke bevésésének része, vagy csak elbénáztátok az akciót? Mert, ha az a
szándékotok, hogy egyre kevésbé bízzak bennetek, akkor most szólok, kimondottan
jó úton jártok!
Northman komoran hallgatott,
viszont a titokzatos megmentő megszólalt:
– Őrangyalnak itt voltam neked
én, Isabelle. A srácoknak mozgásérzékelőket, őröket, miegymásokat kellett
kerülgetniük, lévén, jó atyádat is be kellene kalitkázni. Ahhoz pedig, kell
Jones. Méghozzá, többé-kevésbé sértetlenül. Nem beszélve arról, nem kellene sem
lövöldözés, sem betörés miatt bekerülni a hírekbe.
– El akarjátok engedni? – hűlt el
a lány a tudattól, hogy gyakorlatilag a semmiért kockáztatta az életét.
– Azt nem mondtam – vigyorgott a
pasas. – John, hogy áll? – fordult a két másik férfihoz a maszkos figura.
– Megnyerte a licitet, vitte a
nőt, terv szerint – válaszolta Ross.
– Rebeccával mi a terv? – kapta
fel a fejét a lány.
– Semmi extra. Egy unatkozó,
híres, gazdag, nem mellesleg, jóképű rockzenésszel lesz az éjszaka folyamán.
Gondolod, célravezető lenne vele bármit is tenni? Neki úgy kell a mai éjszakát
eltöltenie, hogy eszébe se jusson Elisabeth Jenkins, vagy ha mégis, akkor az leghamarabb
holnap, késő délelőtt történjen meg. De a további kérdéseidre inkább út közben
fogok válaszolni, nem célszerű sokáig itt parkolnunk. Addig kell lelépnünk
innen, amíg közel észrevétlenül megtehetjük. Távozás közben szemügyre veheted,
hogy mit alkotott a mentorod és Ethan annak érdekében, hogy ezt a szép
elképzelést végre is tudjuk hajtani. Hoztak neked ruhát is, úgyhogy, akár el is
mehetnél öltözködni!
– Parancs, értettem! – válaszolt
Isabelle, mire a számára még mindig névtelen pasas felnevetett.
– Nem ragaszkodom hozzá, hogy így
nyugtázd, megértetted, végrehajtod, amit mondok, bár kétségkívül sokkal
egyszerűbb, mint találgatni. Bocs, még nem volt alkalmam bemutatkozni. Patrick
Hammond vagyok – vette le végre a csuklyáját a fickó.
Ms. White egy mosolyt villantott
és elment fürdőszobázni. Northman utánament és az ajtófélfát támasztva nézte,
ahogy tanítványa immár felöltözve, szétkenődött sminkje maradványainak
eltüntetésével foglalatoskodott.
– Mesélsz? – nézett a tükörből
mentora szemébe a nő.
– Most nem. Elvileg, lesz még egy
találkozónk, ott tartanak majd egy kis mesedélutánt, mert akkor már nem sietünk
annyira.
– Már alig várom, mert szokásosan
hülyének érzem magam. Nem csak azért, mert nem tudok mindent, hanem azért is,
mert belementem ebbe az egészbe.
– Az alapot te találtad ki, amire
akár még büszke is lehetnél. Holdenék csak továbbgondolták.
– Egyébként, kicsoda a benti
figura, mármint ez a Hammond?
– Jeff Holden elit kommandósainak
parancsnoka. Már egy ideje beépült, mint Luke Jones személyi testőre.
– Mi az ördög! Ezek tényleg
ennyire rá vannak cuppanva a történetre?
– Tényleg – hallatszott Patrick
karcosan mély hangja Marc mellől. – Hölgyem, tekintsen el a sminkje
elkészítésétől, indulunk. Méghozzá, most.
Hammond immár ismételten a személyi
testőr öltönyében feszített, míg Ethan, Marc és Luke az ajtó mellett várakozott,
bár az utóbbi kevésbé önszántából. Az álcázott kommandós kiment az előtérbe, és
némi gúnnyal a hangjában tájékoztatta a ház biztonsági főnökét:
– Lelépünk, Luke-nak nagyon
bejött a mai bige. Nem csodálkozom, tényleg jó kis pipi. Egyértelműen a főnök
ízlése. Egy ideig ide nem jövünk vissza, egyelőre a yachtra megyünk. Majd
jelentkezem.
– Oké – vigyorgott közel
tiszteletlenül a biztonsági ember. – Ahogy kérted, a kocsi a hátsó kijáratnál
van. Nagyon elkaphatta a pipi Luke farkát, ha… – maradt befejezetlen a férfi
mondata, mert Patrick közbeszólt:
– El, és tövig be is nyelte.
Mikor, mivel. Jones eléggé kinyúlt, de te is ismered, ezt nem szívesen
reklámozná. Így hát sunyiban lépünk le, te pedig nem tudsz róla! Úgyhogy,
fordíts hátat a hátsó kijáratnak és csukd be a szemedet is, cimbora, jobban
jársz.
– Tudom, és eszemben sincs
megcsodálni – válaszolta a másik férfi. – Elég paraszt és elviselhetetlen tud
lenni, de te egészen jól kezeled, marad a tiéd a lehetőség.
– De csak addig, amíg meg nem
unom – nevetett fel Patrick, majd belecsapott a biztonsági főnök tenyerébe,
kacsintott egyet, aztán visszaigazította a szemére a napszemüveget,
elkomolyodott, és visszament Jones hálószobájába.
Ethan és Marc csak biccentett
egyet és már el is indultak, észrevétlenül, a kerten keresztül. A kommandós
közben eligazította a társaságában maradt lányt, s a kezébe adott egy kimondottan
élesnek látszó, nem éppen kecses, sokkal inkább masszív kést:
– Isabelle szívem, fogd marokra
ezt a dikicset, és célozd meg vele a pali direkte ruhán kívül hagyott koronaékszereit.
Úgy haladj vele keresztül a kerten, mintha alig bírnál a véreddel, bújj hozzá,
satöbbi. A limóban már nem kell szoros kontaktusban lenned vele, idővel majd
zuhanyozhatsz is.
Hammond megvárta, amíg fülesébe
visszajelzett Northman és Ross, majd elindult. Gond nélkül elérték a limuzint
és amikor kinyitotta az ajtót, Luke Jonesra két hangtompítós pisztoly csöve
meredt fenyegetően. Ethan Ross szólt halkan, viszont annál határozottabban:
– Mr. Jones, a farkát elpakolja,
aztán beül az autóba. Nem csinál hülyeséget, mert mielőtt kigondolná, lelövöm.
Nem üvölt, nem próbálkozik, mert akkor is megteszem. Mozgás!
Luke Jones engedelmesen
megigazította a ruházatát, beszállt és leült Northman mellé. Marc az oldalába
döfte a pisztolyát, Ethan az ajtó mellé húzódva fogta rá a fegyverét, White
pedig elhelyezkedett a fegyverkereskedővel totálisan szemben, dekoratív magas
sarkújával megrúgta a térdét, mire Luke engedelmesen szétnyitotta a lábát.
Isabelle lejjebb csúszott az ülésen, és a férfi ágyékára helyezte a cipőjét.
Patrick jókedvűen vigyorogva ült
be a kormány mögé és elindult.
Az autózás nyugalmas csöndjébe
SMS érkezését jelző rövid, bár nem kimondottan diszkrét hang csörrent bele.
Isabelle White előásta Jones mobilját, elolvasta az üzenetet, aztán
megigazította a cipője sarkát a férfi ágyékán, mielőtt kérdezett volna:
– Edward White érdeklődik, jól
szórakozol-e? Nem akarok elcsúszni azon, hogy nem a megszokott
szóhasználatoddal válaszolok, úgyhogy makogj valamit! A hihetőség kedvéért
csatolok a képekből is.
Jones kettőt nyelt, majd diktálni
kezdett: „Remekül. Nagyon élvezem. Majd még jelentkezem!”
Miután befejezte az írást,
Isabelle keresett a kollekcióból két határozottan ütős képet és csatolta.
Nem kellett sokáig várni a
válaszra:
„Szuper. Érezd jól magad, fotózz
és videózz sokat! A találka rendben van?”
Isabelle felolvasta a reakciót,
egyben mélyebbre nyomta a cipője sarkát, ezzel gyors és őszinte válaszra
sarkallva a fegyverkereskedőt.
„Igen. Egy hét múlva, az
Arabellán.”
A lány elküldte, majd kérdőn
nézett Jonesra, mire az elvigyorodott:
– Nem csak fotókat, és videókat
ígértem, ribanc. Hanem az üzlet előtt egy live-showt is, amibe a kedves papa akár
be is szállhat. Aztán a nyílt tengeren némi cápaetetés lesz a program.
Isabelle White beharapta a szája
szélét, majd addig nyomta a cipősarkát, amíg a fegyverkereskedő arca el nem
torzult és ordítani nem kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése