6. rész: Életem az életedért!

Ha nem is vidáman, de tettrekészen kezdődött a reggel White és Northman számára. A férfi, a felhangzó kopogásra visszabújt az ágyba, fegyvere a takaró alatt az ajtóra irányult. A lány gúnyosan elmosolyodott, és mielőtt szabadot kiáltott volna, ő is magára húzta a takarót. Az engedély után két szobalány két megrakott tálcát egyensúlyozva lépett be a szobába, kedvesen elmosolyodva jó reggelt kívántak és villámgyorsan kimentek. Marc kérdőn nézte a lányt, ő pedig válaszolt a fel nem tett kérdésre:

‒ Nászutasok vagyunk, édes. Már tegnap este megszerveztem, hogy itt reggelizhessünk. 

‒ Nem rossz - mormogta a pasas, miután kikászálódott az ágyból, és fegyverét újból bebiztosította. - Eszünk, mert azt muszáj, de nem megyünk ki az étterembe. Egyrészt így sokkal kevesebben fognak emlékezni a fizimiskánkra, másrészt nem szúr szemet a gyönyörűen megégett kezem sem. Jó cucc ez az aloe vera, egész tűrhetően tudtam aludni, miután bekented. Köszönöm, Isabelle!   

‒ Szívesen! Mielőtt megkérdeznéd: pénzt is loptam, úgyhogy, amíg tart, kápéval tudunk fizetni mindenhol. 

‒ Ügyes kislány! - dicsérte meg Marc a lányt.

‒ Remek mestertől tanultam, miután kirángatott a fertőből, és a már meglévő képességeimet megcsiszolgatta. 

Northman nem válaszolt, csak töltött magának egy bögre kávét, és miközben itta, a térképet nézegette. A lány melléült az asztalhoz, és eltervezték az útvonalat. Megállapodtak abban, hogy a pénzszerzés mellett információt is megpróbálnak gyűjteni, miközben nászutas párt alakítanak - már amikor muszáj. 

Több napos út állt előttük,  de már az első estére fogytán volt a pénz, amit Isabelle-nek sikerült ellopnia a motel szuvenír boltjának kasszájából. A benzin sokat elvitt, míg elértek a legközelebbi olyan városig, ahol Marc-nak voltak kapcsolatai. A férfi hangulata még ingadozóbb volt, mint általában lenni szokott. Hol rideg közönnyel, hol pedig gondoskodva fordult a szintén sérült tanítványa felé. S bár Isabelle megértette fájdalmát Carmen elvesztése miatt, mégis nehezen viselte. Amint elfoglalták az aznapi éjjel szálláshelyüket, és kibontakozott álférje karjaiból, lelépett, pénzszerzés okán. Esze ágában sem volt a szobában ücsörögni, míg mentora felkeresi azokat, akik információkkal szolgálhatnak. Helyette nyakába vette a várost, és szinte menekülve hagyta ott a szigorú tekintetű főnökét. De hogy a szürkés-kék szempár vagy a lelkét mardosó bűntudat űzte utcáról-utcára, abban nem volt biztos.

Felelősnek érezte magát Carmen halála miatt. Ha Marc nem kezeskedett volna érte, még most is élhetne. Tudta jól, akárcsak mentora, még ha egyikük sem mondta ki. Ahogy azt sem, a fő célpont mindvégig ő volt. Kétszer próbálták már eltenni láb alól, akció közben, de Northman mindannyiszor a segítségére sietett. Megvédte őt, kiállt mellette, így most ő is céltáblát kapott a fejére. 

Miatta. Isabelle miatt.

Dühösen fújta ki a levegőt, ahogy bekanyarodott a sötét utcába, majd a szemeteskonténerek takarásában feltörte a ruhabolt hátsó ajtaját. Pár pillanat alatt kiiktatta riasztó- és kamerarendszert, így bőven volt ideje összeválogatni a szükséges holmikat. Vigyázva, hogy ne kerüljön közel a kirakathoz, átöltözött és megtömött két hátizsákot. Miután végzett, és bezárt maga után, a két táskát gondosan elrejtette, majd azok nélkül indult pénzt keresni.

Hamar megtalálta a tökéletes célpontot egy fiatal, gazdag pár személyében. Az agyonfestett, hidrogénezett hajú nő épp valami táskáról áradozott férjének, mire az nagyot sóhajtva célozta meg az egyik automatát.

‒ Nem, továbbra sem adom neked a hitelkártyámat - szögezte le a pasas, majd nője kezébe nyomott egy köteg bankjegyet. - Ennyi van! Most pedig indíts, haza akarok érni a meccsre!

‒ Imádlak, drágám! - bazsajgott a szolárium cica, maga után húzva morgó hitvesét.

Isabelle jócskán lemaradva követte őket, ugyanis hamar észrevette, nem ő az egyetlen, aki kiszúrta őket. A kapucni mögé rejtőzött alak pár lépéssel előtte haladt, mindkét kezét zsebre rakva, de White könnyedén kivette a pisztoly formáját. A plázához egy aluljárón keresztül vezetett az út, amely a késői óra miatt kihalt volt. Ugyanakkor bármikor feltűnhetett egy járókelő, vagyis gyors munka várható. Isabelle lemaradt és elbújt, amíg mindhárman el nem tűntek, az aluljáró lépcsőjén. Előhúzta pengéjét, arca elé igazította a frissen szerzett kendőt és futni kezdett. 

Jól ismerte az ilyen akciók ütemét, így mire leért a lépcsőn, a fickó már minden pénzt és értéket összegyűjtött egy zsákba a reszkető párostól. Hangtalanul szelte a penge a levegőt és egyenesen a támadó torkába fúródott. A nő rémülten felsikoltott, akárcsak a férje, de Isabelle nem lassított. Futtában kapta fel az elejtett zsákot és húzta ki a tőrt a fickóból, akinek vére gazdagékra spriccelt. Ezután White még gyorsabb tempóban szedte a lábait, és meg sem állt, amíg biztonságos helyre nem ért. Tőrét letörölte a kendőjével, amit el is dobott, majd több irányban is kitérőt téve sétált vissza a két hátizsákért.

Egyre csak azon járt az agya, hogy kinek szúrhatta annyira a szemét? Nem volt rá panasz soha, példás tanuló volt, minden vizsgán elsőre átment. Nem csak Marc, de a tanács is elégedett volt vele, gond nélkül elvégezte a rábízott feladatokat, legyen az akár ölés, zsarolás vagy csak figyelemelterelés. Semmi gond nem volt, egészen az utolsó előtti bevetésig, ahol kis híján otthagyta a fogát. Mi változott? 

A táskákhoz érve átszámolta a pénzt, ami sokkal több volt, mint remélni merte. Az ékszerekkel nem foglalkozott, azokat bevágta az egyik konténerbe. Már hajnalodott, mire visszaért a motelbe, de Marc-nak még nyoma sem volt. Nem kapcsolt villanyt, csak ledobta a holmikat az ágy mellé, a pénzt pedig a kopott huzatú takaróra. Erős késztetést érzett, hogy felmarkolja a felét és lelépjen. Megtenné, ha biztos lenne abban, hogy így megmentheti Marc életét, de a tanács kiszámíthatatlan volt. Akárcsak az a személy, aki Isabelle szerint a halálát akarta.

Egyetlen ember volt ugyanis, akinek volt elég hatalma és befolyása ahhoz, hogy meggyőzze a tanácsot az ő likvidálásáról. Az a valaki, aki már annyiszor próbálta megölni őt. Sikertelenül. Utoljára akkor, amikor mentora maga mellé vette. Northman először büntetésnek szánta, még ha látta is lányban a tehetséget. Nem tudta, hogy valójában megmentette az életét. 

Isabelle-nek nem kellett tovább gondolkoznia, magához vett némi pénzt és kilépett az ajtón.