2018. október 16., kedd

46. rész: A megbízás




Isabelle – bár Rebecca annak idején, csúnyán elárulta – teljesen kiborult. Ms. Anderson ugyanis, a kórházban töltött ötödik napján meghalt. Nem követtek el ellene újabb merényletet, viszont az elszenvedett sérülései olyan sokfélék és súlyosak voltak, hogy az egyébként fiatal és egészséges szervezet feladta a küzdelmet. A lány felhívta a hírrel Clarát, aki hamarosan megérkezett. Brian nem tartott vele a kórházba, így a tanítvány csak a mentornak beszélt a döntéséről:
– Már nincs kire vigyáznom itt, úgyhogy én is lelépek. Mivel még nincs saját lakásom, ezért odaköltözöm Ethanhez – nézett egyenesen a japán nő szemébe Isabelle.
– Ha gondod van ezzel, lakhatsz nálam – ajánlotta fel Clara, amivel igencsak meglepte tanítványát és Rosst is. – Jöhetsz, mehetsz, kapsz kulcsot, nincs beszámolási kötelezettség... – kezdett az ajánlat átcsapni tukmálásba – legalábbis, Isabelle érzése szerint.
– Kösz, de – pillantott a férfira a tanítvány, egy ideig nézte őt, majd a jelenlegi mentorhoz fordult – Ethan ajánlotta fel előbb – és ne haragudj meg érte, Clara – ezért egyelőre inkább nála laknék. 
– Brian számít rád – figyelmeztette a japán a lányt.
– Tudom, és köszönöm a lehetőséget, amit ad. De valóban csak annyit jelent, hogy Ethannél fogok lakni. Egy ideig.
– Azt hiszem, hogy emlékeztetnem kell téged arra, lehet, hogy éjszaka esetleg jön egy telefonod és menned kell. A melletted fekvő zsaru ezt fogja tolerálni, hiszen biztosan tudja majd, hogy valakit éppen elsikálsz?
– A mellette fekvő zsaru – szólt bele a társalgásba a férfi – továbbra sem zsaru, illetve a másik életében kábítószerkereskedő. És mint olyan, akár saját magát is feldobhatná a „kollégáinak”. Mivel eddig nem éreztem erre késztetést, azt gondolom, hogy megállom, és nem fogom Isabelle kezéből kicsavarni a pengét, csak akkor, ha belém szeretné mártani. Részemről, ezt túltárgyaltuk.
– Legyen – engedett Clara Morgan és mindenféle egyéb instrukció nélkül, köszönésként csak biccentve, magukra hagyta őket.
Isabelle megkereste a kezelőorvosát, aki megírta a zárójelentését, utána pedig Rosszal együtt távozott a kórház épületéből. 



Már az autóban ültek, amikor Ethan telefonja csörögni kezdett. A férfi felvette, csak néhány rövid szót mondott válaszul a hívónak, aztán beletaposott a gázpedálba. Hamarosan lefékezett egy raktárépületnél, amely előtt rengeteg rendőrautó állt, majd megszólalt:
– Maradj a kocsiban. De ha nem is itt, mindenképpen a kordonon kívül. Ne gyere be, kérlek!
Ethan kiszállt és bement az épületbe, Isabelle pedig elment sétálni az ellenkező irányba.
Miközben sétált, a környezetet figyelte. Bár Ross nem mondta, hogy pontosan mi a helyzet, a lány annyira már megfejtette társát, hogy tudja miért kérte meg arra, hogy maradjon távol. Ethan most, mint rendőrségi tanácsadó volt jelen a helyszínen. Tehát, a hivatalos melóját végezte. Zsaruszerű, és egy tetthelyen a kórházból frissen elbocsátott barátnőnek semmi keresnivalója. Nem beszélve arról, Morganék érdeklődése továbbra is fennáll, nekik is gyanús lenne, ha a férfi „csak úgy” beviszi magával a helyszínre. Ethan Ross dörzsölt fickó, körültekintő és alapos. Nem ma kezdte, valószínűleg nem is tegnap. Megnyugtató egy ilyen pasas védőszárnyai alá bérletet váltani. 
Ms. White tisztában volt vele, hogy akár többen is megfigyelhetik. Morganék, az apja, esetleg az ő megbízottja. A célkereszt még mindig nem mozdult el róla, ezt nem is feltételezte. Így hát látótávolságon belül sétálgatott, a helyszín biztosítására felkért, teljes felszerelésben álldogáló kommandósok orra előtt. A férfiak – a termetükből, alkatukból adódóan vélhetőleg valamennyien azok voltak – nem úgy viselkedtek, ahogy egy egyszerű rendőr tette volna hasonló helyzetben. Azok hozzászoktak volna a jelenlétéhez, és nem figyelik árgus szemekkel. A kommandósok viszont, végig szemmel tartották. Isabelle a parton sétált, de nem nyugodott meg a víz közelében, hiába reménykedett pont ebben. Sokkal inkább dühös és elkeseredett lett, az elé táruló látvány kimondottan sokkolta. A vízen, a hullámok között, fekete nejlonzsák, illetve a mennyiség alapján, nejlonzsákok szétszaggatott darabjai bukdácsoltak. Elszomorította, hogy valaki minden további nélkül képes ilyesmire. Úgy döntött, hogy amit a partról elér, azt megpróbálja kihalászni. Keresett egy botot, és elkezdte a lebegő zsákdarabokat maga felé húzni. Már a sokadiknál tartott, amikor megérezte, hogy a soron következő zsákdarab nem üres, bár a formája is mutatta, hogy valamire rácsavarodott. A partra kormányozta, és amikor széthajtotta a nejlont, térdre esett mellette, mégis, nagy nehezen visszagyűrte a rosszullétét. Egy kiázott, a vízi ragadozók által már valószínűleg megtépázott, emberi kart talált. Elfordult, mély lélegzetvételekkel próbálta visszanyerni az önuralmát és magában tartani a kórházban elfogyasztott reggelit. Amikor felnézett, látta, hogy két kommandós felé tart, és ha nem is kísérletezett azzal, hogy talpra álljon, felfedezésétől mindenképpen távolabb húzódott. A két álarcos, sisakos férfi közül az egyik mellélépett, a másik pedig továbbment megnézni, hogy mit rejt a fekete zsákdarab. Miután kiderítette, nekiállt rádiózni. A másik felsegítette a lányt és magához húzta, feltételezhetően, vigaszképpen. Nem volt ebben semmi furcsa, hiszen egy teljesen ismeretlen kommandós honnan is sejthette volna, hogy a parton sétáló fiatal nő közel minden téren jóval edzettebb az átlagnál? Isabelle-nek jólesett az ölelés, a figyelmesség és egészen addig a vigasztaló karokban maradt, ameddig Ethan fel nem bukkant. A kommandós rögtön áttestálta az ügynökre a nőről való gondoskodást, majd visszatért kijelölt helyére. Ross – anélkül, hogy a lány bármit kérdezett volna – beszélni kezdett:
– Elég sűrű a problémakör odabenn. Ha nevén kellene neveznem, akkor sem tudom, mi lenne a találóbb, a csoportos kivégzés, a mészárlás, vagy a vérfürdő. Bárki tette is, kimondottan dühös volt. Ráadásul, nem egyedül csinálta, segítették, vélhetőleg, többen is. A helyszínelők egyelőre azt sem tudják megmondani, hány hulla van. Néhányan ugyan egy darabban maradtak, de van olyan, akinek csak a fejét találták meg. Nem biztos, hogy értem, hogy az egyiket miért fejezték le, a másikat miért belezték ki, a harmadik miért vérzett el ütőeresen. Két dolog viszont, biztos. Az egyik az, hogy minden gyilkosság pengével történt, a másik, hogy az esemény csúnyán egybeesik Ms. Anderson halálával. Holden emberei a térfigyelő kamerákat faggatják, ha kellőképpen optimista vagyok, akkor azt mondom, hogy ha elég sokáig visszamennek a felvételen, valószínűleg az elkövetők létszámán kívül, maga az indíték is világossá válik majd. 
– Miért is? – szúrta közbe a logikus kérdést Ms. White.
– Mert a hely nem ismeretlen számomra. Ez egy bázis, de nyilván, nem a jófiúké. Nem mellesleg, apád ügyfelei. Annak oka volt, hogy itt és így történt az eset. Azzal, hogy meg sem próbálták a hullákat, valamint a haláluk körülményeit eltüntetni, azt biztosra veheted, ez egy üzenet, és akinek szól, az igencsak hamar felfogja majd a lényeget. 
– Nyilván. Azt viszont nem értem, hogy miért kapcsolod össze ezt a borzalmat Rebecca halálával? 
– Elsősorban megérzés, amit viszont megtámogat az elkövetés módja. Penge, Isabelle. 
– Gyanúsított vagyok?
– Amennyiben csak valami hasonmásod héderezett a kórházban a felügyeletem alatt, akár még az is lehetnél. Viszont, van egy pengebarát mentorod, aki közel házigazdaként tündökölt a versenytárgyaláson, ugyanúgy, mint Rebecca. Becca halott, itt meg kiirtottak valamiféle igencsak éles vágószerszámmal egy egész bandát. Pontos számokat nem tudok, de azt gondolom, írmagjuk sem maradt.  
– Mivel azt mondtad, hogy a hely ismerős, a figurák pedig apám üzletfelei, nem lehetséges, hogy hozzá köthető, ami itt történt?
– Nem igazán. Patrick nem az a fajta fazon, aki becsukja a szemét, befogja a fülét, ha ilyesmi jut a tudomására. Ha személyesen nem is ő, akkor is lett volna valaki, akit rámozdítanak a dologra. Illetve, újdonsült kenyéradód kórházban előadott monológjából ugyan kimaradt, hogy ezt nem hagyja büntetlenül, azonban ha egy Brian Morgan/Hishida Kazuki nem lufit, virágot, egyéb figyelmességet küld a pórul járt alkalmazott kórházi ágyához, hanem személyesen megjelenik, az jelent valamit. Ki tudja, hogy szegény Becca miféle szolgálatokat tett neki? Szerintem, olyanokat is, amilyeneket apádnak nem. 
– Egy ilyen japán főmufti kavarhat nem japán bigével?
– Brian félvér, kezdésnek. Holden emberei szerint a Hishida-klán ojabunja, és ha cirka ezerötszáz embernek parancsol, vajon van-e olyan vakmerő és életunt bárki is, aki rákérdez, majd bírálja amiatt, hogy kit visz ágyba? 
– Csak attól zsong a fejem, amit most hirtelen elmeséltél – szorította a kezét a homlokára a lány. 
– Amíg kellőképpen átélten agonizáltál a kórteremben, informálódtam. 
– Ezek szerint, olyan az agyad, mint a szivacs. 
– Ha az embernek az élete múlik a tudáson és a helyes következtetésen, gyorsan megtanul, jó hatásfokkal memorizálni. 
Isabelle csak bólintott egyet, majd Rosszal együtt sarkon fordult, autóba ült és elszáguldottak a férfi lakásához. 
Néhány napig csend volt, nyugalom, mintha még Edward White, valamint Hishida Kazuki erőszakos és ijesztő világában is kitört volna a béke. Holdenék lassan haladtak, helyesebben inkább, egy helyben toporogtak, hiszen a térfigyelő kamerák a felvételek tanúsága szerint gyakorlatilag egyszerre mondták be az unalmast. Használhatót nem találtak rajtuk, a kritikus időszakban pedig semmi más nem látszott a képernyőn, mint szürke-fehér-fekete csíkok. 
Aztán elérkezett a pillanat, amit még Clara jósolt meg a kórházban. Egy éjszaka jött a telefon, Isabelle-nek pedig mennie kellett. Ethan riasztotta a megfigyelőket, a nyomkövető aktiválva lett, a drón felszállt. 
Isabelle és Clara külön utakon járt, mindkettőjüknek más feladatot jelölt ki Hishida. A tanítványnak az volt a dolga, hogy a Kazuki megtorlása ellen ágáló legnagyobb csoport vezetőjét móresre tanítsa. 
A végrehajtáshoz megkapta a szükséges információkat, aztán elindult. Holden – Ethanen keresztül – üzent, miszerint a célpont nem kimondottan ártatlan, így nem feltétlenül kell erőforrást pazarolni arra, hogy a figura megmeneküljön, és Kazuki is végrehajtottnak tekintse a feladatot. Isabelle hitetlenkedve kérdezett vissza, hiszen – amióta a főmufti képbe került – még nem tapasztalt olyasmit, hogy „hullik a forgács”, azaz gyakorlatilag engedélyt kap egy gyilkosságra. Isabelle majdnem el is mosolyodott saját naivitásán. Nyilvánvalóan nem ez az első eset, amikor Holden likvidálásra adott parancsot. És nem is az utolsó. Nem beszélve arról, hogy Ross is figyelmeztette: élesben, Brian Morgan bérgyilkosaként ez az első önálló megbízása, tehát bizonyítania kell. A férfi csak a lényegre szorítkozva elsorolta, hogy ez a bizonyos David Goss miben bűnös – legalábbis, a rendelkezésre álló információk szerint. A lány a védelmi pénzen, tiltott szerencsejátékon fenn sem akadt, viszont a kényszerprostitúció szíven ütötte. Ms. White logikája azt is feltételezte, hogy a kényszerprostitúció mellett Goss mindenbe belekotort, amibe csak tudott. A kábítószert Ethan megerősítette, a fegyver is gyakorlatilag nyilvánvaló volt.
Isabelle White a címre ért és elindult a házba. Az ajtót néhány pillanat alatt, óvatosan nyitotta ki, szemügyre vette a riasztót is, de az nem volt bekapcsolva. Lassan, lopakodva járt helyiségről-helyiségre, és magában káromkodva vette figyelembe a tényt: Goss néhány embere is a házban van, tehát tényleg teljesen nesztelenül kell elvégeznie a feladatát, ha nem akar pórul járni.



Már az emeleti utolsó helyiség következett és Isabelle forrón remélte, hogy David Goss ott lesz, hiszen Brian elemzői és Jeff Holdenéi is ugyanazt mondták: a célpont a házban van.
Nesztelenül osont a franciaágyhoz, amelyben neki háttal, teljesen beburkolózva, a fejére a karjával párnát szorítva, egy férfi aludt. A lány elővette a pengét, ekkor viszont meghallott egy kétségbeejtően ismerős hangot, közvetlenül a füle mellett. Nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy mennyire valódi a pisztoly, hiszen támadója a csövét rányomta a nyakára, aztán felkapcsolta a világítást. A lány engedelmesen kiejtette a kezéből a pengét és megfordult. Aztán vele is a világ, hiszen támadóját meglehetősen jól ismerte. Daniel Trent volt az, akivel a Northman felbukkanását megelőző időszakban, egy bandához tartozott. Akkortájt ketten vitték a csoportot, mint vezetők. De nem csak a pozíciót osztották meg, hanem az ágyban is egészen jól megértették egymást. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése