Ethan hallotta csukódni a
lakosztály ajtaját, de mivel Isabelle nem búcsúzott el, sejtette, hogy a
lánynak szándékában áll visszajönni. Lekapcsolt lámpa mellett, a sötétben egy
ideig az ablakból nézte, ahogy sétál, de aztán végigdőlt az ágyon és behunyta a
szemét.
Legközelebb arra eszmélt, hogy
valaki belebokszolt a lakosztály ajtajába, villámgyorsan összekapta magát és
legelőször a szomszédos helyiségben berendezett megfigyelőközpontba nézett be.
A szolgálatot adót már ápolták, így Ross inkább a monitorokat nézte. Cifrát
káromkodott, amikor gyors pillantással felmérte az azokon látható eseményeket.
Futtában akasztotta a nyakába jelvényét, illetve töltötte csőre fegyverét.
Elsőként egy hullába botlott,
majd az erősen vérző, eszméletlen Isabelle-be és mellette térdelő férfiba. Értő
pillantást váltottak, Ethan a csövénél fogva odanyújtotta a saját fegyverét és
azzal egy időben máris megkapta a másik pasasét. Mire az ellenkező irányból a
rendőrök odaértek, a másik férfi nyomtalanul eltűnt.
Ross felvillantotta a jelvényét,
így a helyiek nem akadályozták meg semmiben. A mentő is pillanatokon belül
megérkezett, majd szakszerűen és gyorsan kezelésbe vették a sérültet. Az ügynök
bekísérte Isabelle-t a kórházba és roppant közel állt a vigyorgáshoz, amikor
meglátta Holden „különbejáratú” sebészét, ahogy átvette a mentőktől Ms.
White-ot és bement vele a műtőbe.
Ethan Ross csak akkor ment ki a
kórház épülete elé, amikor megérkeztek a rendőrök, akik a lány szobájának
őrzését kapták feladatul. Isabelle azonban még a műtőben volt és mivel az
ügynök páciensként is ismerte Dr. Victor Larát, teljesen biztos volt benne,
hogy egyrészt odafigyelő, gondos ápolást kap, másrészt időbe fog telni, mire bekerül
a kórterembe és felébresztik.
Bement a legközelebbi bárba, és kért
magának egy tripla eszpresszót. Magához vette a bögrét, amiben egyébként a
tejjel jócskán felengedett koffeint szokták felszolgálni, majd leült ahhoz az
asztalhoz, amely a legközelebb volt a zenegéphez. Gondolt egyet, megetette
apróval a szerkezetet, aztán visszaült az asztalához. Hamarosan Ben Taylor
csatlakozott hozzá, kezet ráztak, majd a kommandó helyettes parancsnoka halkan
beszélni kezdett.
– Isabelle-t még foltozza Victor,
de annyit már üzent, hogy rendben lesz. Ha egy kicsit nagyobb szerencséje van,
akkor csak súrolta volna, de így sajnos, átment rajta a golyó. Létfontosságú
szerveket nem ért, de azért nem ártott gyorsan kórházba juttatni. Az elhunyt
bárkire, aki a földön hátazott, Jeff rátette a kezét, az ujjlenyomata alapján
most faggatják a nyilvántartást, hogy vajh, ki is lehetett?
– Engem az érdekel inkább, hogy
kerültek a zsaruk olyan gyorsan a helyszínre? Közel kiköptem a tüdőmet, hogy
mégis én érjek előbb oda.
– Öregszel, Ethan – vigyorgott
Ben. Majd Ross gúnyosan elhúzott szájára válaszul, folytatta: – Isabelle négy
ismeretlennel kardoskodott, mint egy lökött D’Artagnan. Ezt a tornagyakorlatot
látta egy nő a szálloda egyik ablakából, ő hívta a rendőrséget.
– A megfigyelőid?
– Ha vélhetőleg nincs akció,
akkor éjszakára egy megfigyelő van. A mai elaludt. Aztán meglehetősen durván
ébresztették, de most legalább hivatalosan is pihentetheti a szemét és az agyrázkódását.
Szar lehet úgy ébredni, hogy kikapnak a monitor mögül és akkorát lezúznak, hogy
a fal adja a másikat. Szó szerint.
– Megérdemelte.
– Tény.
– Egyéb?
– Morganék Clara házában.
Azonban, ismerve a nő szinte perverz vonzódását a kardokhoz, nekem gyanús, hogy
a pengés meglepetéssel körített mozgásformát ő szervezte Isabelle-nek.
– A pisztolyos tag viszont, másik
versenyző lehet – morfondírozott a bögréjét forgatva az ügynök. – Clara
folyamatosan úgy hangzott a közelmúltban, mint aki elég makacsul próbálja
elkerülni a tanítványa kinyiffantását. Ha pedig mégsem sikerülne neki, nem
engedné át másnak az élvezetet. Edward White?
– Az egyezség megköttetik.
– Nem ezt kérdeztem.
– Tudom, de nem árt, ha ezzel is
tisztában vagytok. Patrick küldött üzenetet arról, hogy Mr. Brown engedélyt mi
több, felkérést kapott a drága édesapától a leánygyermek kiirtására. Mellesleg,
óvatosságra is intette Lyle-t, miszerint jobban jár, ha messziről puffantja le,
lévén, a kishölgy impulzív és roppant jól bánik a pengékkel.
– Korrekt. Remélhetőleg, a hulla
Edward White vagy Lyle Brown embere és nem kell ezerfelé figyelnünk, mert a
drága Isabelle már annyi mindenkinek csípi a szemét.
– Gyűjtött már rajongókat és hát,
ha a kedves papa mással nem is dicsekszik, azt azért úton-útfélen hangoztatja,
a leányzó jócskán elfajzott, élve bárkire nézve őrült veszélyes.
– Különösképpen rá – értett egyet
Taylorral Ross.
– A pisztoly?
– Leadtam a helyieknek, és
szóltam Kellynek, hogy írja át a sorozatszámot a nevemre. A lövés abból történt,
az ujjlenyomat az enyém. A nyilvántartás szerint most már a fegyver is. Ha
nagyon muszáj, lőpornyomot is tudok prezentálni a kézfejemre. Kár lenne egy
ilyen csekélység miatt Brandont belökni a köztudatba. Nekem meg belefér, hogy a
hulla még életében lelőtte a tyúkomat, aztán velem próbálkozott, de gyorsabb
voltam. Zsaru-szerű, önvédelem, erős felindulás, miegymás.
– Tetszetős és hihető mese.
Ráadásul, a belügyminiszter egyik elvárása az, hogy az elit kommandósai neve ne
igazán szerepeljen sehol. Mert aki arctalan és láthatatlan lehet, hogy nem is
létezik.
– Jól van – mosolyodott el
fáradtan Ethan. – Alakulnak a dolgok?
– Úgy tűnik. Tudatosítsd a
leányzóban, hogy a végtelenségig nem tudunk várni, kapja össze magát.
– Jó, majd szólok neki, hogy ne legyen
ilyen slendrián. Ha legközelebb lelöveti magát, akkor csinálja rendesen, mert
nem érünk rá – mordult némileg ingerülten az ügynök.
– Majdnem rendesen csinálta –
közölte Ben. – Holden szakértői megszállták a helyszínt. Tényekkel
alátámasztott véleményük szerint, a mostani kimenetel leginkább egy gyors
reagálású, unatkozó, mondhatni álmatlan mesterlövésznek köszönhető. Ha Fisher
nem pont arra tekereg, a végkicsengés is teljesen más lett volna.
– Kyle-ék?
– A terv szerint,
kellemetlenkednek.
– Szeretem, ahogy átveszitek
Holden szóhasználatát. Kellemetlenkednek... – húzta mosolyra a száját Ross. –
Fegyverraktárakat robbantanak fel. Méghozzá olyanokat, ahol már szállításra vár
a cucc.
– Végül is, az a lényeg, hogy
Brian Morgan is kellőképpen bosszús legyen, és az ügyfelek is, akik nem kapták
meg, amiben megállapodtak. Ez az ostor pedig, egyértelműen Edward White-on
csattan. Tehát, ez a rész alakul.
– Jó – állt fel Ethan az
asztaltól, miközben kezet fogott Bennel. – Igyekszünk mi is összerántani, amit lehet.
Taylor csak biccentett egyet,
miközben a távozó hátát fixírozta, hiszen nagyon jól tudta, társa nincs könnyű
helyzetben, ismét improvizálni lesz kénytelen.
Isabelle az altatásból ébredezett
az őrzőben, és amíg a tudata próbált kitisztulni, élénk, harsányan színes,
mégis többségében szomorú, fájdalmas hangulatú képek peregtek előtte, amelyekbe
belesajdult a szíve.
Egy temetőben volt, a nyitott
gödör fölött, az emelvényen, a mahagóni, arannyal vésett koporsó állt.
Kitörölhetetlen, beégett és bevésődött emlékkép, az édesanyja búcsúztatója. Az
apja mellett állt, de a férfi nem fogta meg a kezét, hogy esetleg az
érintésével legalább sugallja, nem maradt egyedül ebben a világban. Edward
White talán a szobája magányában kisírta magát, hiszen valóban szerette a
feleségét, de itt már nem látszott rajta semmi. Kifogástalan öltöny, rendezett
haj, gondosan manikűrözött kezek, napszemüveg és rezzenéstelen, érzelemmentes
arcvonások.
A kép váltott, de ismét pocsék
hangulatú emlék érkezett. Egy sötét helyiség a bentlakásos iskolában, ahol az
idegenek által, a sokadik testi fenyítés fájdalmát próbálta keményen, könnyek
nélkül elviselni.
A lány pulzusa felgyorsult,
rendetlen ütemben vert a szíve, vérnyomása megemelkedett, amikor a szülői ház
pincéjének képe jelent meg előtte. Nyöszörögve próbált teljesen éberré válni,
de nem sikerült neki. Victor a jelzésre bement a szobába, ellenőrizte a
műszerek által mutatott értékeket és elfacsarodott szívvel nézte a fiatal nő
küzdelmét a lelke démonjaival. A lezárt szemhéj alól szivárgó könnyek is azt
mutatták, nem könnyű a visszaút, még ha teljesen éberen tökéletesen működött is
az önkontrollja.
Isabelle kiszáradt ajka
megrándult, hiszen emlékei között feltűnt Marc. A mentor meghallgatta,
tanította, ha úgy hozta a helyzet ugyan megfeddte, de sokszor dicsérte is,
biztatta, rengetegszer megmentette és végül, szerette.
Ms. White sikoltva tért magához,
hiszen ismét borzalmat látott: a vértől tocsogó ágyneműt és az immár
rezzenéstelen, szürkéskék szemeket. A lelki gyötrelemhez csatlakozott az
oldalába élesen belehasító fájdalom, ami a kábultságát pillanatok alatt
megszüntette.
Az orvos közelebb lépett az
ágyhoz és nyugodt hangon megszólalt:
– Üdv ismét köztünk, Isabelle.
Victor Lara vagyok, sebész, én műtöttelek meg. Szerencséd volt. A golyó ugyan
keresztülment a testeden, de nem okozott nagy károkat. Azt nem mondom, hogy nem
fog fájni, ahogy gyógyul, csak azt, hogy nem veszélyes. A vágások felületesek
voltak, nem volt szükséges varrnom egyiket sem. A műtét után kaptál
fájdalomcsillapítót, antibiotikumot, és folyadékpótlást. Nemsokára kaphatsz
inni, néhány óra múlva pedig, enni is. Pár perc múlva visszavisznek a
kórtermedbe és mivel támadás következtében kerültél ide, a szobádat őrzik.
Nehezen, de elértem, hogy csak egy kiadós, nyugodt alvás után hallgassanak
ki.
– Köszönöm!
– Szívesen. Jeff Holden is
jobbulást kíván – mosolygott Victor, majd kiment a kórteremből.
Ethan Ross már a szobájában várta
a sérültet. Az ügynök helytelenítően megcsóvált feje még nem is annyira, de a
megkönnyebbült homlokcsók azért meglepte a lányt. A férfi összetolt két fotelt
és elhelyezkedett az ágy mellett. Isabelle is pihent, sőt, mindkettőjüknek
sikerült néhány órát aludni is.
Ébredés után az ügynök leguggolt
az ágy mellé és megszólalt:
– Elmegyek, hozok valami normális
kaját. Vigyázz magadra! – nyújtotta át Ms. White-nak a pisztolyát. Isabelle
kérdő tekintetére válaszul elvigyorodott és folytatta:
– Ha egy esti levegőzésnek ilyen
kimenetele lesz, mint ez, akkor bármi megtörténhet. A kedvenc pengédet lefoglalták
a zsaruk, majd meglátom, mit tehetek annak érdekében, hogy ismét egymáséi
lehessetek. A hajigáláshoz most még úgyis korán van, ezt viszont elbírod.
Ms. White éppen megint lehunyta a
szemét, amikor ismét nyílt az ajtó.
Isabelle lezárva tartotta a
szemét, de egész teste megfeszült, hiszen női parfüm illata csapta meg az
orrát.
Clara Morgan az ágy mellé lépett,
letette az asztalra az üdítőt, amit hozott, majd közel hajolt a pittyegő,
szívritmust felügyelő műszer képernyőjéhez, illetve szemrevételezte az infúziós
szereléket is.
Amikor ismét az ágy felé
pillantott, határozottan meglepődött, hiszen tanítványa tökéletesen éberen, egy
Browningot szegezett rá:
– Mondj legalább egy jó okot arra,
hogy miért ne lőjelek le? – biztosította ki a pisztolyt Isabelle, miközben
válaszra várva figyelte Clara minden rezzenését.
Reményhajszás orvosunk biztosítja, hogy minden komoly sérülés rendbe jöjjön! Isabelle amúgyis kemény csaj, sokféle sebet szerzett már eddig is, de jól bírja.
VálaszTörlésKöszi Szilvi! ❤