Clara Morgant nem ejtették a
fejére, hiszen az igenlő választól nem esett hasra. Főként azért nem tette,
mert a lány helyében ő is rábólintott volna az ajánlatra. Már csak azért is,
hogy nyerjen némi időt. Tudta, hogy Isabelle egyik főfoglalkozása a
megtévesztés, a másik pedig, a gyilkolás. Úgy döntött, nem hagy időt egyiküknek
sem a rágódásra, ezért rögtön gyakorolni kezdett a fogollyal. Kezdésnek a
kezébe vette saját kardját, megmutatta Ms. White-nak, de még azt sem hagyta,
hogy hozzáérjen. Elmosolyodott, amikor beszélni kezdett:
– Tudom rólad, hogy a kedvenced a
penge, és ezen nem is csodálkozom. Gyors, pontos, csendes, és avatott kézben,
kiváló eszköz. Én is jobban szeretem, mint a lőfegyvereket. Mielőtt
tudatlanságból elkövetnél olyat, amit nem kellene, mesélek – emelte fel a
kardot Morgan. – Ez egy japán kard, azaz katana. Kemény, de rugalmas. Kizárólag
a tulajdonosa nyúlhat hozzá, de magához a pengéhez, a kard lapjához, éléhez
puszta kézzel, még ő sem. A katanának lelke van, és a gazdájának mindent meg
kell tennie azért, hogy a kard lelke szeressen a pengében lakni, illetve, hogy
jól szolgálja. A kard és a harcos egy, elválaszthatatlan egység. Valaha, a
szamurájok fegyvere volt. Katanát venni botorság – már csak a benne lakó lélek
miatt is – sokkal inkább, ki kell érdemelni, hogy hagyományosan kovácsoljanak
egyet a részedre. A te neveltetésed ehhez nem megfelelő, ahogy időd sincs rá,
hogy megszerezd. Mivel, nálad nem a nulláról kezdünk és igen jó alapjaid
vannak, csak mutatok néhány fogást, gyakorolunk, aztán a megbízóm kitalálja,
hogy mivel bizonyíts.
– Mit tud rólam?
– Szerintem, mindent. Ha nem így
lenne, akkor nem adott volna lehetőséget, nincs ajánlat. Igaz, akkor nem
cipellek el idáig, már a szobádban kinyírlak, ahogy a dokit. Miután meséltél
apád viselt dolgairól, már nem volt kérdés, hogy merre megyünk tovább.
Clara foglya kezébe nyomott
néhány ruhadarabot, hogy átöltözhessen, majd magára hagyta. A házigazda
hamarosan visszatért, immár ő maga is edzőcipőben, ujjatlan felsőben,
rövidnadrágban volt. Kivezette Ms. White-ot a kertbe, ahol egy középkorú férfi
várt rájuk. Clara főhajtással köszöntötte, majd a fogolyhoz fordult:
– Kapsz néhány jó éles pengét,
amivel gyakorolhatsz. Elsősorban, most dobni fogsz, de majd néhány közelharc-elemet
is átveszünk. Ne próbálkozz, a fickó érti a dolgát, sokkal előbb beléd állítja
a saját vasait, mint ahogy te kigondolnád, hogy ellenem fordítod.
Isabelle csak bólintott egyet,
aztán engedelmesen munkához látott.
Brian Morgan szeretett saját
tapasztalatokat gyűjteni. Főként, ha olyasmit tett, amit még soha. Isabelle
White esetében pedig, pontosan ez történt. Ahogy a húga mondta a fogolynak,
igen, Hishida Kazuki a kezében tartotta a pengét, és pillantását le sem vette a
célpontról. Kíváncsian figyelte a lányt, aki súlypontot, kényelmes fogást
keresett elsőként a tőrökön. Miután már kézre álltak a szerszámok, mindegyikkel
begyakorolta a dobást, azután immár mozgás közben hajította a céltáblába a
vasakat.
Mizuki is végigcsinálta a
formagyakorlatait, és miután végzett, Briannel szemben, Isabelle másik oldalán
állt meg.
Ms. White-nak jólesett a mozgás, egészen
felélénkült tőle. Kíváncsian várta a másik nő által beharangozott fogásokat,
hiszen azt látta, hogy fogva tartója, nem csak hadonászik, vagy balettozik a
karddal. Ráadásul, – ugyan nem szívesen gondolt vissza rá – Black kivégzéséből
az is nyilvánvalóvá vált, hogy Clara Morgan pontosan tudja, hol, hogyan és
milyen erővel használja a katanát.
– Elég lesz – zökkent vissza
gondolataiból a valóságba a japán nő hangjára Isabelle. – Nem csalódtam, már
most is nagyon jó vagy. Itt-ott még megcsiszolgatlak, aztán máris hálálkodhatsz
a megbízónak, bevethető leszel. Add ide az egyiket! – nyújtotta a kezét a
tőrért Morgan. Ms. White a pengét fogva odaadta, Clara viszont pillanatnyi
késedelem és mindenféle figyelmeztetés nélkül támadott. Isabelle kifordult,
hárított, ugrott, elhajolt, így ellenfele hiába próbálkozott, nem tudta elérni.
Mizuki kezében – bár örült, hogy
nincs könnyű dolga – egyre gyorsabban forgott a penge, ennek okán elvétve
elérte, és meg is karcolta a lányt. Az újdonsült tanítvány, amikor találat
érte, felszisszent és igyekezett hárítani, de ez nem mindig sikerült. Clara
Morgan belendült, és már a magasiskola vágásainál, szúrásainál tartott.
Isabelle egy ideig hárított, aztán egy alkalommal, szinte lassított
felvételként látta a cselt és azt is, hogy a szúrás el fogja érni, méghozzá,
teljes lendülettel. Mivel már nem tudott mit tenni, megpróbált kifordulni,
arrébb vetődni, amikor ellenfele pengéjének egy másik állta útját – a férfié.
Clara mozdulata megakadt, és
mintha valamiféle bűbáj alól szabadulna, feszült arcvonásai felengedtek, tőrt
tartó keze ellazult. Néma, alig észrevehető főhajtással biccentett a bátyja
felé, Brian pedig, hátat fordított és hang nélkül távozott. A japán nő
elmosolyodott, és visszaadta tanítványának a tőrt:
– Tényleg jó vagy. Ügyes, gyors.
Szuper. Zuhanyozz le, utána pedig keress meg, adok valamit a
karcolásaidra.
Isabelle nem sietett
engedelmeskedni, egy ideig még állt a kertben, és vett néhány mély lélegzetet.
Clara az ablakból figyelte, de nem látott semmi olyat, ami aggodalomra adhatott
volna okot.
Marc nehezen aludt el, és gyorsan
felébredt, mert zakatolt az agya, leginkább Isabelle miatt. Az ágy szélén ülve,
mélyet sóhajtva vette tudomásul, hogy egyre jobban félti a lányt. Carmennel,
sokkal egyszerűbb volt az egész, pedig az sem volt érzelemmentes.
Felállt és átment a másik
szobába, ahol Holden embere nézte a monitort. Northman összefutott már
néhányszor Patrick kommandós csoportjával, így az embereit is minimum látásból
ismerte. Ron – miután konstatálta társa még mindig elég gyűrött fejszerkezetét
– megszólalt:
– Ha összekapartad magadat,
visszamehetnénk a bázisra, mert ott több infót kapunk, ráadásul azonnal.
– Akkor, mi értelme ennek a
kéglinek? – nézett nagyot Marc.
– Álcázás. Az arctalan ellenfél
sokat tud, de remélhetőleg, nem mindent. Ha arról szól is a történet, hogy
tudja, ki vagy, ez nem gyanús, hiszen, még neked is kell laknod valahol. Ha
nyomtalanul eltűnsz, sokkal jobban felhívod magadra a figyelmet. Azért
beszélhetek itt teljesen nyíltan és őszintén, mert ha tudnak is róla, hol vagy,
egyelőre itt nem tudnak lehallgatni. Holden technikusai odapakolták magukat,
amikor levédték a lakást. Engem azért rakott ide Jeff, hogy tényleg tudj
pihenni, hiszen szükség lesz rád.
– Van már valami?
– Gyülekeznek a viharfelhők.
Hammond és Ross már rajta van a problémakörön.
– Isabelle-lel kapcsolatban némi
újdonság?
– Akad. Ugyan Larry Morgan
ingatlanjának épülete még mindig fekete folt, azonban Isabelle jeladója rögtön
szórta a jelet, amint kilépett a házból. Egy drón egyből rálibbent a történésre
és igen, láttuk szívszerelmedet épen, egészségesen, sőt meglehetősen lelkesen,
tőröket hajigálni.
– Ennyire amatőr lenne az
ismeretlen?
– Nem – vigyorgott szélesen
Slayer. – Mi vagyunk ennyire jók.
– Amennyiben?
– Isabelle két nyomkövetőt
kapott. Egyet a nyakláncába, amit – felteszem – a kedves Clara Morgan
megtalált, elvett, elkért – lényegtelen. Egyet pedig, a belső combjába, a bőre
alá. Azért, hogy tutira ne vegyék észre, egy jelárnyékolós, testszínű
ragtapaszt is tettek rá. Csak akkor találhatják meg, ha a csajod megmutatja
nekik, hol van.
– Ettől eltekintve, iszonyatos
kockázat van ebben az egészben.
– Ezt senki nem vitatja. De
amióta biztos, hogy nem kizárólag Edward White és Oliver Black egymás közötti játszmája
volt a történet, mégis Isabelle az egyik kulcsszereplő, nem volt más választás.
Sem neki, sem nekünk.
Marc Northman csak felhúzta
válaszul a vállát, majd Ron Slayer mögött kilépett az ajtón.
Napok teltek el Isabelle elrablása
óta. Mindenki igyekezett felkészülni a feladatára, egyik fél bázisán sem
lazsáltak.
Clara Morgan házában, mindennap
órákon keresztül gyakorolt a két nő. Ms. White szenzációs gyorsasággal
fejlődött, még Brian is – anélkül, hogy felfedte volna magát a lány előtt –
elismerően figyelte az egyre gyorsabb és pontosabb mozdulatokat.
Az egyik estén Mizuki ment át a
bátyjához, így a szem- és fültanúja volt Rebecca Anderson és Hishida
búcsúzásának.
A nő türtőztette magát és csak
akkor esett neki a testvérének, amikor a kamera képei szerint Becca már az
épületet is elhagyta:
– Komolyan, Brian? Ane-san? Egy
Rebeccából? Ezt a buta libát nem zavarja, hogy a nővérével is összeszűrted a
levet?
A férfi felnevetett, átölelte a
húgát, amikor válaszolt:
– Ha megkapjátok, amit
szeretnétek, vagy csak beígérik nektek, hát valami hihetetlenül együttműködőek,
és roppant hatékonyak tudtok lenni. Ezt pont neked magyarázzam, Clara?
A nő odasimult a bátyjához és
megkérdezte:
– Őt is csak eteted?
– Akárcsak, a drága Kimyt –
maradt a letörölhetetlen vigyor a férfi száján. – Pedig, Becca mérföldekkel
intelligensebb a nővérénél, de minden további nélkül megeszi, hogy egy olyan nő
lesz a gyerekeim anyja, aki bármilyen indíttatásból, lazán hancúrozik,
bárkivel.
– Én nem csodálkozom rajta. Ha
játszol, akkor hihetetlenül jól csinálod.
– Kösz, hugi. Amit lehetett,
megcsináltattam Beccával. A meghívottak értesítve, a visszajelzések, a
foglalások rendben vannak. Ti, készen vagytok?
– Igen. Northmanről, mit mond az
embered?
– Semmi különöset. Próbálja
keresni Isabelle-t, felvette a kapcsolatot néhány problémamegoldóval, de nem
tudtak neki segíteni.
– Ez jól hangzik – mosolygott
Clara.
– Valóban. Ha lement a
versenytárgyalás, foglalkozhattok vele is.
– Pontosabban?
– Northman a vizsgafeladat. A
végső hűségeskü Isabelle White-tól.
Hishida Mizuki értőn, elégedetten
elmosolyodott és kényelmesen elhelyezkedett a székben.
Marc a Larry Morgan háza mellett
parkoló autóban várakozott a jelre. Amikor megkapta, megigazította magán az
elektromos művek egyenruháját, a nyakába akasztotta az azonosító kártyát és
elindult. Az alkalmazott ajtót nyitott, és megjegyezte, hogy már éppen ideje
volt, hogy végre tényleg megérkezzen az ellenőr, hiszen a bedobott értesítés
szerint, már két napja jönnie kellett volna. Northman nem szólt semmit, csak
vállat vont és bevonult a nappaliba.
A csengő ismételten felberregett,
így a takarításért felelős asszonyság kiment az ajtóhoz. A férfi háttal Ms.
White-nak lejátszotta a telefonjáról a jó előre felvett, segítségkérő mondatot,
aminek hatására Isabelle megmutatta villanyóraszekrényt.
Már éppen magára hagyta volna a
„szakembert”, amikor Marc megfogta a kezét, és lassan felé fordult. A tanítvány
szíve hatalmasat dobbant, de uralkodott magán és hangosan csak annyit mondott,
hogy máris segít. Northman közben a kémkedő elektromos kütyük után kutatott a
műszerrel, de a közlekedő villanyórás beugrója nem volt bekamerázva. Hamarosan
megreccsent a férfi füldugója és Ron közölte vele:
– Az előzetes értesítésnek
megfelelően kinyírtuk az áramellátást, és sajna, a saját generátor sem működik.
Tizenöt percetek van, ha Clara elindulna közben, szólok. Jó mulatást! – lépett
ki a kontaktusból Slayer.
Isabelle vigyázva, hogy ne tűnjön
fel a sietsége, odament az éppen visszafelé tartó alkalmazotthoz, és kért tőle
egy kis levest. Az asszonyság sajnálkozva felelte, hogy a hűtőből már
elfogyott, de ha a lány kibír éhen fél órát, addigra elkészíti az új adagokat.
Ms. White csak bólintott egyet és kiment a konyhából. Marc még mindig a
villanyórás beugróban volt, ahogy tanítványa odaért, behúzta a kis helyiségbe,
ahol vadul egymásnak estek. Mohón, de a ruhákra vigyázva simogatták, csókolták
egymást. A mentor álcázásként szakállt növesztett, a megszokott néhány napos,
szúrós borosta helyett, ez az arcszőrzet már puhán csiklandozott, és nem
hagyott Isabelle bőrén árulkodó nyomokat.
A negyedóra szédítő sebességgel
elrepült, megbeszélték, amit tudtak, majd Northman jelzésére az áramellátás is
helyreállt. Kifelé menet a mentor köhögést imitálva rejtette a tenyere mögé az
arcát, és feltűnés nélkül elhagyta a házat.
Az elektromos művek autójával
bement a cég telephelyére, ott ruhát és autót cserélt, aztán visszakocsikázott
a bázisra. Útközben mély légvételekkel nyugtatta magát, hiszen az Isabelle-lel
folytatott non-verbális kommunikáció, eléggé felzaklatta. Keserűen
elmosolyodott a gondolatra, hogy az érzéseiről a lánynak már akkor sem tudna
hazudni, ha akarna. Ahogy tanítványa sem neki, elvégre minden pillantásukban,
érintésükben, csókjukban az öröm mellett, ott volt a vágy és a féltés is.
Amikor belépett az eligazítóba,
Ron mindent tudó vigyorral lepacsizott vele, majd visszafordult a nagyképernyő
felé.
A kamera egy szálloda auláját
mutatta, ahová egymás után érkeztek a vendégek. Az élére vasalt, öltönyös,
nyakkendős, női kísérő nélkül érkező elegáns férfiak láttán nem volt nehéz
kikövetkeztetni, hogy minden bizonnyal üzleti tárgyalásra jöttek. Hamarosan
ismerős arc bukkant fel a bejáratnál, Edward White érkezett éppen. A fél arcát
eltakaró napszemüveg ellenére, Marcnak nem esett nehezére beazonosítani az
Isabelle apja mellett lépkedő Patrick Hammondot, ahogy a pár pillanattal később
egy ismeretlen férfival együtt belépő Ethan Rosst sem.
Sejtettem, hogy valahogy Isabelle nyomára bukkannak Marc és a többiek, de sejtelmem sem volt, hogyan.
VálaszTörlésHihetetlenül ravasz Brian, mégis remélem, hogy nem kerül sor Isabell végső hűségét bizonyítani azzal, hogy ölje meg mentorát, szerelmét!